Pénztárgépek laikus szemmel

Üdv mindenkinek!

Lassan egy éve dolgozom pénztárgépekkel, és még élesen él bennem az a tájékozatlanság-bizonytalanság, ami a munka kezdetén a pénztárgépekkel kapcsolatban alakult ki bennem.

Ez buzdított arra, hogy "tollat" ragadva írjak néhány bejegyzést, amivel a hasonló helyzetben lévők számára segítséget nyújthatok.

Azt ki kell azonban jelentenem, hogy nem vagyok sem adózási, sem jogi szakértő, így előfordulhatnak tévedések vagy hibák - melyeknek kiigazítását, mint pozitív kritikát nagy köszönettel fogadom.

Nos bele is kezdek:
Mire való a pénztárgép?
A pénztárgépet alapvetően arra találták ki, hogy - az adóhatóság által megkövetelt - kézzel kitöltendő nyugtatömböt (igen, azt a személyi igazolvány méretű kis lapokat tartalmazó valamit, amire a kereskedő-kiállító adatait rabélyegezték, és ezen kívül kézzel ráírnak egy összeget, majd a zöldség mellé csapják a piacon - jó esetben), tehát ezt a kézi nyugtatömböt kiváltsa valamilyen gépiesített megoldással.
Kis kitérő: a számla
Ugye az köztudott, hogy ha számlát kérünk (amikor kellene számlát adjanak, de a kereskedőnek éppoly természetes, mint a vevőnek, hogy nem írnak-kapnak számlát), akkor elkérik a vásárlást fizető adatait ("- És kinek a nevére írhatom?!?"), mert ez rákerül a számlára. A számlával (még?) nem kívánok foglalkozni ebben az írás(sorozat?)ban, de az látszik, hogy azon a vevő (költségviselő) adatai is szerepelnek. Persze a fent leírtaktól eltérően vannak esetek, amikor a vevőnek vagy a kereskedőnek érdeke a számla megléte, pl. egy garanciális termék garanciájának érvényesítéséhez a vevőnek bizonyítékként, a kereskedő oldalán a szerviznek pedig ellenőrzésképpen hasznos a számla. Minden más esetben lényegében az adásvételben a két félnek csak teher a számla, de az adóhatóságnak egy fontos eszköz arra, hogy az adóelkerülést megakadályozza.
Vissza a nyugtához
Tehát adva van a probléma: egy db rágógumi vásárlásánál ne kelljen már zaklatni az iskolából hazafelé bandukolás közben a vidéki boltba beszédülő 6 éves csemetét, hogy kinek a nevére is szóljon a számla... Az adóhatóság viszont elvárja, hogy az adásvételnek legyen nyoma. Két utat kínál tehát:
A) vegyen a kereskedő nyugtatömböt, ennek megvételéről a papír-írószeres jelentsen az adóhatósának, hogy ettől a számtól eddig a számig sorszámozott nyugták Gőz Géza kereskedőhöz kerültek. Gőz Géza pedig a matekórától megszédült állapotban rágóra áhítozó Móriczkának szépen kézzel körmölgesse meg a nyugtát, amikor bejön rágóért, és amikor a haverok látván a jóízű kérődzést egyesével betérnek a zsebek mélyéről előkerült 10Ft-osokért egy-egy rágóért, akkor is minden alkalommal. A gyakorlati tapasztalatok szerint ezt kerülendőnek jelöli meg az adóhatóság is, emiatt az az álláspontja, hogy - mobil értékesítést, alkalmi értékesítést leszámítva - "kötelező a pénztárgép használata".
B) készítsen/készíttessen Gőz Géza olyan gépet, amit az adóhatóság jól megvizsgál, és ha megfelelőnek ítél, akkor Gőz Géza azon készíthet nyugtát, amit a nép nagyvonalúan blokknak nevez. Fontos, hogy az adóhatóság által elfogadott gépi nyugtáknak jól felismerhető ismérvei vannak (talán ezeket ismertetendő egy külön postot fogok írni). Az ilyen nyugtákat készítő készülék a pénztárgép. Továbbá az adóhatóság elvár bizonyos funkciók meglétét minden ilyen készülékben.
Tehát leszögezhető, hogy:
- bár gyártanak külföldön pénztárgépet, a magyar adóhatóság magyar specialitások szerinti gépet fogad csak el
- vannak esetek, amikor nem kell pénztárgépet alkalmazni, elegendő helyette a nyugtatömb is (tanfolyami díjak befizetésénél, alkalmi rendezvényekre szóló belépőjegyek árusításánál, évente-elmegy-Marisnéni-a-piacon-eladni-a-palántát esete; nyilván sok gyakorlati eset említhető még fel, aki viszont pontos megfogalmazást akar, az olvassa el az ide vonatkozó törvényeket és rendeleteket.
- kézi- és (pénztár-)gépi nyugta esetén nincs megjelölve a vevő, de az adóhatóság ebből állapítja meg a kereskedő forgalmát
- nyugta helyett számlát is adhat a kereskedő, de fel kell készüljön arra, hogy a vevő nem köteles vevőadatokat adni a számlához - ilyenkor nyugtát kell adjon, tehát visszatértünk oda, hogy "kötelező a pénztárgép". A nagykereskedelmi értékesítés annyiból más, hogy a vevő is kereskedő, tehát nem fogja megtagadni a vevőadatok megadását (mivel őt is vizsgálja az adóhatóság, hogy hol mit vett a kereskedéshez, amit számlákkal kell igazoljon), így ott nem kötelező a pénztárgép.

Most ennyit, bevezetésképpen így is elég bonyolult már, mégha nagyon le is egyszerűsítettünk egy bonyolult jogi keszekuszaságot (amit szerintem még én sem látok át, talán nem is fogok).